A János vitézt láttuk a Nemzeti Színházban, Budapesten

A Lázár Ervin Program keretében ezúttal a 8. évfolyamosok mentek színházi előadásra Budapestre a két osztályfőnök, Megyesi Pálné és Oláh Viktória vezetésével. A János vitéz című darabot látták a Nemzeti Színház újszerű feldolgozásában.

„Ilyesmi, mint a János vitéz, a legnagyobbaknak is csak egyszer sikerül” – írja Szerb Antal Petőfi emblematikus művéről, mellyel 1844-ben, huszonegy évesen berobbant az irodalmi életbe, és országosan egy csapásra ismert lett a szélesebb olvasó közönség köreiben.

Az irodalomtörténet a magyar népies irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon a János vitézt, de műfaját illetően a mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt az elbeszélő költeményt minek tekintsük; egy népmesei motívumokból építkező „műmesének” vagy egy naiv hőséneknek, mely az ókori eposzi hagyományt folytatja: a „magyar Odüsszeiának” – ahogyan Kosztolányi nevezte.

Petőfi arról ír, hogy Jancsi egy tisztességes, hűséges tettsor végén eljut Tündérországba, és egy lélek jutalmul megkapja élete szerelmét, a tiszta Iluskát. Arról mesél nekünk ez a mű, hogy létezik egy másik dimenzió, és nem kell rakétára ülni hozzá, hogy átlépjünk ebbe a másik világba.

Lenyűgöző Petőfi elbeszélő költeménye, talán túl hamar tanuljuk az iskolában, s hamar elfelejtjük, pedig egy gyönyörű beavatási szertartás. Elindul Kukorica János és a próbák során János vitéz lesz belőle, egy hős, akit a döntései, választásai tesznek azzá. Ez a hős mindannyiunkban ott lakik – mondja Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, a darab rendezője.

A szokatlan színházi feldolgozás megosztotta a közönséget: a korábban megismert mű történetének a megszokottól eltérő bemutatását nem mindenki fogadta jó szívvel, tetszéssel. A tanulók kihasználva a lehetőséget, az előadás előtt a Nemzeti Színház épületével és környékével is megismerkedtek.

További fotók, képgaléria