Van egy dal, amit előbb megtanulsz, még mielőtt a tartalmát megértenéd. Amíg kicsi vagy, csak hallgatod: a rádióban, a televízióban, amikor a győztes magyar sportolók tiszteletére felkúszik a rúd csúcsára a piros – fehér – zöld nemzeti lobogónk. Hallgatod az iskolai és városi ünnepségeken, ahol tiszteletadással és meghatottan éneklik együtt a résztvevők. Aztán egy idő után magad is megpróbálod énekelni, s egyre biztosabban dalolod a többiekkel. Mire az iskolában tanulsz róla, már ismered, szereted, hozzád tartozik – ez a dal: a magyar Himnusz.
Ezekkel a gondolatokkal kezdődött január 22-én iskolánkban a magyar kultúra napjára összeállított műsor, amely Farkas Zsuzsanna és Cseresznyés Zsuzsanna tanárnők összeállításában és betanításában készült. Ódor Kamilla 7.b és Báthory Csilla 8.b osztályos tanulók olvasták fel az iskolarádiónkban, majd énekelték el a Himnuszt.
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz szövegének megírását. Ennek emlékére 1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Olyan verset alkotott, amelyben Magyarországot és az e hazát szerető, védelmező és érte meghalni is kész magyar népet dicséri. Versében felemlegeti történelmünk dicsőséges eseményeit és küzdelmeit, veszteségeit. A bevezető és a záró versszakokban pedig Istent hívja segítségül, hogy végre boldogságban, békében élhessen e földön a magyar. Minden népnek van nemzeti himnusza, de ilyen, Istenhez szóló, védelmet kérő nem akad. Ezért is nevezzük Kölcsey Himnuszát a magyar nép imádságának. Ez az imádság örökre biztosította Kölcsey Ferenc halhatatlanságát, nevét a költő beírta minden magyar szívébe. Ahogy a Himnusz öröklődik nemzedékről nemzedékre, úgy öröklődik Kölcsey Ferenc neve és emlékezete. A Himnusz – nemzeti fohászunk, az egész magyarság eszméjét, érzelemvilágát átjáró óda, imádság. Magyarságunkat, közös hitünket, akaratunkat fejezi ki.
A magyar kultúra egyidős Magyarországgal. A magyar nép életét, gondolatvilágát, hovatartozását, helyét a világban kultúránk ismerete adja. Kultúránk mutatja, bizonyítja eredetünket, létünket. Ezen a napon különböző rendezvények emlékeztetnek minket évezredes hagyományainkra, gyökereinkre, múltunkra.
Legyetek ti is büszke, a népünk kultúráját szerető diákok, akik emelt fővel éneklik vagy szavalják nemzeti himnuszunkat! hívták fel a figyelmet az előadók, iskolatársaikhoz szólva. Az összeállítás végén Ódor Kamilla a Három piros kendő című népdalt énekelte el.
